Fehér koronával, klaffogó papucsban | ritaritmia

Fehér koronával, klaffogó papucsban

Office21 mappába gyűltek az ambuláns lapok, röntgenképek. Amikor ugrott a terv, és két hét után nemhogy mankó nélkül, még lépni is alig, ráfirkáltam a seszürke kartonra, De menni mégis, lépéseim megfogalmazhatatlan cselekedeteivel mérni ezt a más kiterjedést. (N.N.Á.)

Bespájzoltam, szívet rengető idézet, hozzáillő címem, Menni jó, menni mégis jó, elővenni viszont sokáig nem mertem. Akkor még az volt a sláger, hogy elindultam. Valaki rám szólt, van még járnivalód, hát összekaptam magam. Volt benne meló bőven, újratanulni ilyesmit negyvenesen.

Nimbusz 2000 állt az ágyam mellett, el se hiszed. Semmi gyógyászati, egy leharcolt söprűnyél a kézben, azzal sétálni egész a sarokig, átütő siker. A fiúk őrjöngtek, milyen jó nekem. Közben a legnagyobbnak a másik térdét is helyrepofozták. Cikizett rajtam egyet-egyet, hogy lehetek ilyen szörnyen lassú.

Lett négyfejű combizmom, igaz, pont a másik oldalon. Sebaj, pedzegetni kezdtem a futást, átalakult a cím Futni jó, futni mégis jóvá. Megnéztem a Gumpot újra. Foszforeszkáló Nike cipő, zene a fülbe, ahogy dukál. Csak a dolog nem ment éppen.

Meguntam a témát, lekattantam róla szépen, nem maradt más, mint csöndes nosztalgia. Az az idő majdnem olyan volt, mint Dopplernek az erdő. Nem történt semmi. Oda lett a sok röhejes, erőszakos és hiábavaló. Mennyi minden nélkül ellehet az ember. Megszerettem ezt a körém zsugorodott rendet. Bent nincsen billegés.

De ki kellett menni, a világ így van összerakva, ha járni tudsz, nincs mese. Óvatosabban kell mozogni. Egy lét-játék léptékeit tanulni. Lassan, vigyázva lélegezni. Vagy lehetne másként, most ekörül forgok: kacsákat etetni hajnalonta, tejet forralni, téglajárdán vinni át gubát a szomszédnak. Beszívni a vadszagot a szójaföld felől.

Aztán a fiú tökéletesre faragott térdei közül az egyik kimegy. Két nyár dől egy perc alatt a semmibe. A professzor széttárja húsos böllérkezét, bocs, ha elfelejtettem mondani, de nyolcvan százalék, többet nem garantálunk. Ez most a húsz, nincs jobb megoldás.

Másnap az Anamnezisre van jegyem, Katona.

ÖREG (öreg férfi köntösben, hordágyon ül, olvas) Arisztotelész egy fasz.
KENYERESI Na!
ÖREG A hármas egység… kamu.
KENYERESI Akkor mi a megoldás?
ÖREG Semmi.
KENYERESI Tudtam.

Elviszem a fiam, tetszeni fog neki, ő se volt a listán hetekig. Nevetünk majd, amint fehér koronás isten-orvosok dalolják, klaffogó papucsunk hangjára félelem költözik a szívekbe, és szállóigének Arisztotelészt választjuk.


Itt szólhat hozzá

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*