Gyerekmedence őszi délután

Mert a Kahlo-t muszáj, azért ment a kettő egymás után. Szívem szerint leléptem volna már a londoniak után. Teli voltam velük, megtöltöttek csurig a lágy, különös-szép képek. Vagy kemények, durvák, nem érdekes, feldobtak, bennük tükröződtem, belém maszatolódott mind. A Kahlo-t muszáj, de így hiba volt, a sorrenden lélekben fordítok, a két táborból oda tartozom, aki a végére hagyja, amire a leginkább vágyik.

Children’s Swimming Pool, Autumn Afternoon, 1971.

Előző hétvége, Capa Központ, Thirtythree, a MOME Fotográfia Tanszék képzésének elmúlt harminchárom éve negyvenhat MOME alumni fotográfus művein keresztül. A természet és kultúra kétséges egyensúlya, az akkor és most súrlódása, a tudatos és a tudattalan állapotok ütköztetése, remény és reményvesztettség közti ingadozás. El voltam bűvölve. Micsoda hangulatok. Volt egy, ami most eszembe jut, és sajnos nem tudom, kié, mikor Leon Kossoff medencéje elől nem mozdulok.

W. R. Sickert mondja a Londoni Iskola darabjairól, mintha kitéptünk volna egy lapot az élet könyvéből. F. Bacon kutyája pont ilyen. Erőszak és sebezhetőség szelíd okkersárgán. Eadward Muybridge fotósorozatát használja, a festék elmaszatolásával az állatot forgó, őrjöngő, ijedt lénnyé teszi. Szemben vele a visszafogottan megfestett környezet Monte Carlo tengerpartját idézi.

Dog, 1952.

Aztán ahogy járok-kelek, csak meglelem, amibe rögtön beleszeretek. Egy kínai akrobatababa. Nem az, hanem annak másolata. E. Uglow a figura atletikus pózát használta. Azt mondják róla, a vizuális igazság nevében feláldozza az érzelmi tartalmat. A modell testén kis mérési jelek – William Coldstream tanárától örökölt technika. Beállítja a pózt, az emberi forma ellenőrzött, és pontos ábrázolására törekszik. Azok a picike jel-szöszök, mint megannyi akupunktúrás tű merednek szanaszét, ezzel távol tartanak épp annyira, hogy azt a gyönyörű testet ne akard végigsimítani.

Zagi, 1981-2.