Ág-bogak | ritaritmia

Ág-bogak

A haja minden képen még sötét. Az előbb ezeket lapozta, helyszínek szerint stószokba rakta, aztán az egészet be egy nagy költöztetődobozba. Most a kezében van egy kisbaba. Mintha nem az övé volna, nem lehet az övé ekkora gyerek, ráadásul nem akar semmit, nyűgösködik, kúszna el, mikor leülteti, így utazni kész gyötrelem. A pultos nő segít, megtartja egy pillanatra, míg fizet a reptéri shop-ban. Csak egy kis cukorkát vett, Walker’s English Creamy Toffees, kihagyhatatlan.

Végül csak elindult a kisgyerekkel. Mezítlábára zoknit húzott fel, a balt ledörgölte magáról rögtön, skót whisky-k közé hullott, nem is lett meg. Már ott, akkor a húslevesre gondolt, amit majd együtt főznek sóskafőzelékkel. Anyja házának konyhája, finom, meleg pára, a tűzhely előtt állnak ketten. Sötét haj ér a szőkéhez. Nevetnek úgy, ahogy mindig nevettek. Göndör kacagás, törvénytelen, az anyja így mondta, és megfertőzte őt is a nevetés.

Lekapott a főzelék, egymásba voltak csomagolva, azért. Fordítva volt, épp akkor gondoltak a kisgyerekre, aki majd belőlük lesz. Aztán nem gondoltak rá többet. Kiegyensúlyozottak lettek, és nem is boldogtalanok. Elfogadták az életet, és eltemették, ami volt, így lett a nő örök menyasszony. Fejjel lefelé fordultak a dolgok, a józanságra támaszkodtak. Olyan szavak kerültek elő, mint felelősség, nem azt teszünk, amit akarunk. Álmodozók vagyunk, muszáj az álom, beteljesíti-e vajon a sors.

Egész nap dolgozott. Teljesen átázott, nyirkos, nyálkás volt minden. Napok óta szél van, eső és sötét. Ahogy reggel vezetett, az út mentén baloldalt egy túl modern ház építkezés, jobb oldalon pedig magas sövény. Véletlen vett észre a sövényen egy rést, mögötte mező. Az jutott eszébe, mennyire szeretné ezt a látványt esőn, ködön át. Több kilométert kellett mennie, mielőtt meg tudott volna fordulni, de meglett. Csinált egy képet, direkt neki.

Egy darabig csak ült, nézte a szomorú szépséget. Tar ágak-bogak rácsai között / kaparásznak az őszi ködök, / a vaskorláton hunyorog a dér. Ez járt a fejében, miközben rá gondolt. Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb / tollászkodik és hosszan elborong. / A kövön nyirkos tapadás pezseg. Különös, hogy ez a hely nincs is messze a házától, milliószor ment el mellette. Milliószor, és nem vette észre. Néha nem látod, mi van az orrod előtt.


Itt szólhat hozzá

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*