„… ott strabancoltunk a városkörnyék villanegyedében, …
… a szecessziós, úri kőkerítések alatt a tündéri norvég nyárban …
… – mert ha sugarával kicsattan, Norvégiában tündéri a nyár, …
… és a virágok még nem felejtettek el illatot árasztani, mint egyebütt …”
/Határ Győző: Életút/
