Kis

Ha kiss, úgy még érthető volna.
Keep it simple, stupid.
Pedig ha tudnád, mennyire nulla.
Szájhoz ér egy másik, érzed a kávét. Nyúlós mandulatejhab.
Párizsis zsömlét. Vaj és zsömle és kígyóuborka.
Vagy csak az ideges, éhes szaga. A sűrű nyálé.
Semmi egy dolog, amiről azt hiszed, mekkora ügy.
Semmivé lesz, ha most még ott dübörög is benned.
Hagyni kell hűlni, nem pedig elhinni, hogy ez mindig így lesz.
Nincs mindig így.
Van, amikor már annyira kicsi a boldogság, mint egy Spar szilvás tea.
Zwetschke-Marille, hiba szilvásnak nevezni, mikor kiérződik a kajszi.
Kajszisnak kéne inkább hívni.
Oda lesz. Apránként fogy el. Előbb a lelkesedés.
Vagy csak belenyugvás ez, hogy úgyse fog változni.
Hova már, szólt a holló, ha nem is pont így.
A beletörődés feltétlen negatív, egy másik szót rakok ki.
Nyugvás. Átmeneti helyzet ez. Lavírozás.
Mint aki még itt van, de már nem. Annyira igen, hogy folyton eszünkben van.
Kap szívformájú házi fantaszeletet.
Csak a csücske fogy el. Ahogy a beszéd. Nincs többet.
Maradni akar. Menni fog. Holnap vagy azután.
Vajon lehet ehhez mérni bármit is.
Egyre kisebb és kisebb vagyok.
Furán naggyá lesz, aki elmegy. Pedig alig ismertem.
Lavírozok, ez most tetszik. A nyugvás felé.
Nyugton vagyok, veszélyesen nyugton.
Tegnap színeztem, elsősök csináltak tavaszi mandalát, kivettem egyet.
Nefelejcset, nem a katicát.
Ma hoz nekem egy egész füzettel. Képeslapok, választok hármat.
A napraforgós nem olyan szép, de ültettek anyámék egy párat a kerítés elé. Dísznapraforgót, és mutatták, milyen szép, és már mekkora. Arasznyi volt az összes.
Színezni fogok, sárga napraforgót.
Bélyeget ragasztok rá, elküldöm, ahogy régen küldtek lapot az emberek.
Hátha örülnek neki, és majd bámulják, mint én az evbiájt.
Tényleg nem nagyobb, arasznyi boldogság.