Költőnőcske este sétál | ritaritmia

Költőnőcske este sétál

„Mi is történt tulajdonképpen? Már megint egy tócsa, és milyen mélynek tűnik így, az ég tükörképével; egy csillag visszfénye hunyorog egy résben a felhők között. Beleszédülsz egy idő után, ha folyton csak a tócsákba bámulsz, miközben mész. Ismert egy érzelmes német dalocskát a boldogságról, amely ‘Jenseits der Sterne’ lakozott. Vagy netán egy ilyen pocsolya mélyén, egész a legfenekén. Bolondság, hisz nyilván nincs benne egy centiméter víz sem. Az ő napja is el fog jönni. Akarta. Akarhatott valamit ő maga?
Remek így este egyedül sétálni, hagyni, hogy a gondolataid jöjjenek, menjenek, és megint csak jöjjenek. S mivelhogy költőnőcske volt, Perket idézte, miközben kitért egy tócsa előtt, és kis híján a másikba lépett bele: ‘Magamagát önmagához maga által köti csak.’ “

/Nescio: Költőcske/


Itt szólhat hozzá

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*