Kontaktok

Magnum, dobtam be a héttől tizenhatig szóródó bandának, ezzel flottul lehet érvényesülni náluk, ha nincs túlmagyarázva. Lendületben nem is volt hiba, vonultunk szépen a Capába. A végére persze csak a legkisebb hitte, hogy a dolognak 44-esekhez lesz bármi köze. Nem vertük át nagyon, volt neki Vietnam, Teherán, Normandia.

Férfiszerű fiam apává lett a családi jegyhez, ennyire olcsón megúszni apaságot, el se hiszed. Úgy készültünk, hogy elolvasunk mindent. Che Guevara nyert, meg az állatok. Férfiláb vs. dalmataboka, Dalí repülő macskái, láma a Times Squaren. Altaji zöldben pillangók pöttyözte műholdak, legbájosabb oldal egy svéd mesekönyvben.

Az Elmegyógyintézettől nehéz elszakadni, fogva tart, ahogy karmazsinruhás nőket a porvihar. Játszani lehet, negatívcsíkokból te melyikre mondanál igent. Egy jó kép kiválasztása a kontaktok közül olyan, mint lemenni a pincébe és felhozni egy üveg jó bort, hogy azt aztán együtt fogyasszuk el, passzolunk egymással én, és a falon Cartier-Bresson.

A legkisebb unta. Egy darabig hallgatta a mindenféle sztorit, aztán kezdett lemaradozni, mondván, saját szemével nézi a képeket inkább. Bosszantotta, hogy terem után újabb terem következik. Egyre távolabb lépett a falaktól, bolyongott középen. Leült a padra, sokkal jobb onnan a sperspektíva. És míg egy nő Martin Luther Kingtől a Beatlesig jutott, elaludt a kalapjába bújva.