Tán igaz se volt

A megy Béhez. Hát hogy a francba ne menne, mikor megy. Mikor hívják. Nem Bé hívja. Bé nem hívja. De másként nem megy, minthogy A megy Béhez.

Útközben esik. Szakad. A nem meri előzni a kamionokat. Egy Suzukit se mer megelőzni, pedig a Suzuki is fél. Egyre lassabbak, pont egyformán lassan haladnak. Közben kényelmesen rá lehet keresni, negyven kilométer múlva milyen idő van. Nem esik, meg lehet próbálni majd az előzést.

A a sarkon keresi Bét, hogy majd ott áll. Helyette egy begipszelt karú, idős férfi kiabál, hogy tizenötször baszta meg Apró Piroskát. Felugrik egy fickó, a padon ült eddig, nevet, jóképű, elindul A felé, vicces a Piroskabaszó, ez van az arcára írva. A elmenne mellette, nem lehet, a fickó elé lép, Bé lép elé, vicces a Piroskabaszó.

Nem, Bé nem eszik, evett nemrég, az a kis cukrászda elég. A pogácsát vesz, Bé mégis egy krémest. Másfél óra utazás után pisilni kell, A először pisilni megy. Mire visszaér, Bé megeszi a krémest. A saját krémesét, nincs ebben semmi. A hozzákezd a pogácsához, kettényitja, friss, sajtos, a belseje meleg. A gipszelt karú még mindig ott őgyeleg. Bé látta, egy komplett hot dog lóg ki a zsebéből. A másikból pálinkásüveg.

A rá lett sózva Bére. Beszélgetnek, könnyen megy, egyszerű. Gyereke mindenkinek van, róluk beszélni könnyű. Szóba kerül még pár hétköznapi dolog. Hogy Bé azt se bánná, ha a könyvével egy szigetre kitennék. Vagy nem szigetre, mindegy, lehet az is, hogy könyvolvasó volt. Egy évre kitennék, simán ellenne. A éppen ugyanúgy lenne el. Elvannak minden nélkül. Egymás nélkül is. Hasonlítanak. Beszélgetnek. Jól esik. Meglepően jól.

Másfél óra múlva Bé elnézést kér, neki menni kell. Vásárolni ruhát a gyereknek. A és Bé találkoztak. Bé előresiet. A látja a hátát. A háta közepét.