Lassie visszatér

Kinyílik-bezáródik előttem rendre egy ország. Csiki-csuki, így játszik velem. Beleszerettem huszonegy évesen. Mikor először a földjére léptem, bűbájos öreg föld, tudtam, innentől közöm lesz hozzá időtlen. Pedig akkor még hátravolt az igazi szerelem. Pár nap, és előkerült az is.

Hogy az előző életek verzióhoz köthető-e, talán igen. Különben nem lenne az a meghatározhatatlan, konstans remegés belül. Nagy-Britannia, mikor fölmerül. Mindegy, mely vidéke, mindegy, nő vagy férfi, mindegy, hogy vesepuding vagy Brexit, nekem bármiként jöhet. Sőt, megyek én, ha egyet is füttyent.

Játszik velem, de nem, vannak játékhoz hasonló végzetes dolgok. Hív magához, aztán elenged, hagy a fenébe. Lassan harminc éve, hogy ezt csináljuk. És marad ott mindig egy rész belőlem. Valami, amiért vissza kell menni. Szerelmem, öcsém, mikor épp ki. Hogy később újra itthon szorítson megint, csak hívjon, fájjon rendületlen.

Lassie Lie Near Me
By Robert Burns (1759-1796)

Lang hae we parted been,
Lassie, my dearie;
Now we are met again –
Lassie, lie near me!

Near me, near me,
Lassie, lie near me!
Lang hast thou lien thy lane,
Lassie, lie near me!

A’ that I hae endur’d,
Lassie, my dearie;
Here in thy arms is cur’d –
Lassie, lie near me!

Near me, near me,
Lassie, lie near me!
Lang hast thou lien thy lane,
Lassie, lie near me!