Méla vasemberek | ritaritmia

Méla vasemberek

Legnagyobb fiamnak.

Futok, zenét hallgatok. Fölmerülnek kérdések. Főleg, hogy nem tudom, mi okom nem pont itt élni. Másképp mondom, mert inkább ahhoz van közelebb, amit a napokban hallottam: itt akarok meghalni. Rizikós ilyesféle mondatokkal játszani, de hidd el, nincs ebben se póz, se manír, se pátosz. Csak jártam egyet vacsora után egyedül, és bevettem a várost. Nem turista vagyok, teszem a dolgom, csinálom, amit rám bíztak, beolvadok. Kötődni kezdek a kövekhez, van egy sarok, téglaszínű ház, fekete ajtók, fehér zománc a kerítésen, a járda simára kopott macskakövek. Esőben csúszik, napsütésben pedig olyan ismerős, mintha a ragacsos gyerekkorból került volna felszínre. Nem voltam még kétlaki, nem készültem rá, hogy egy másik otthon fog rám lecsapni.

Rögzítek pár dolgot, még mielőtt föltérképezném. Ne legyen rázós, legyen zöld a közelben, tisztázni kell a futóköröm. Nem lett kör igazán, vége van harminc perc után, akkor hátraarc, és ugyanúgy fél óra vissza. Elindulok, balról a mező. Varázslósan párás az első reggel. Futok, szemben andalog egy férfi, rám mosolyog. A következő férfi is mosolyog, testszínű pólóban vagyok, nyilván félmeztelennek lát. Egy meztelen nő, gondolja, és mosolyog. Odafelé csak férfiak. Visszafelé nőkkel is találkozom, késöbb kelnek valószínűleg, kivétel nélkül mind mosolyog rám. Figyelem, mit fixíroznak, hát semmit. Nem az álmeztelenségemet nézik, az arcomat. Egy óra elég felfogni, ez így megy, mosolyognak egymásra az emberek.

Tesztelem őket, mennyire kamu a kedvesség. Nem kamu. Onnantól már a kutyáik is feltűnnek. Collie-k és kopók, helyes spánielek, és persze agár, amitől elkap a frász, milyen jóízűt futna itt az én kutyám. Akkor negyjából meg is van minden, ami kell. Muszáj óvatosnak lenni a zenével. Beteszed a fülest, megváltozik a világ. Eszedbe nem jutna szerelmesnek lenni, Bastille, hallgatod, megy a füledbe, folyik szét a zsigereidben, persze, hogy egyszercsak elér a szívig. És akkor szemben veled az őszinte Morning!, jobbról jószagú széna, az egész teás-focis világot megöleled. Sehova nem megyek, maradok. Futok. Méla vasemberek őrzik a lépteim.


Itt szólhat hozzá

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*