Nyárközépi válság | ritaritmia

Nyárközépi válság

Már abban se voltam egészen biztos, hogy közepi vagy középi, izgalmas dolog, hogyan dönt az ember, legyen az utóbbi.

A Guinness-ékhez kell ellátogatni, hogy a válság alaptermészetére ráérezz. Guinness Storehouse, Dublin, félsötét kiállítóterem. Ott teker az a szerencsétlen hal, tátog, teker megunhatatlan.

Nem a feminista felhang a lényeg, és Irina Patsi Dunn-t is nyugodtan hagyhatjuk, ez csak egy dublini fapallóról kölcsönvett idézet. El is lehetett volna felejteni rögtön, nyilván mikor nyaltuk a grátisz, kemény sörhabot, már tova is tűnt.

De valahogy, a fene enné meg, valahogy ebbe a nyár közepébe csak belecsusszan az az acélszürke hal. Nem is közepe, hanem a végébe kezdtünk most bele. A tücskök ciripelése egy csapásra más, árvább és mégis erős a hang az ablakon át.

Üres kórterem, mólón a ponty, nagyjából ennyi a flashback, teker, tátog immáron a Guinnessnél. Majd három órán át pirított árpaszemek, átjön az illat, mogyoró, dió, régies illata a pörkölésnek.

Elfogy a levegő, mint akit partra vetettek, valahol máshol kéne lenni, minimum egy hegyen. Egyedül, ez benne a lényeg. Tényleg, azon gondolkodjunk már el, hogy annak a halnak minek kell a bicaj.


Itt szólhat hozzá

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*