Összeérő ünnepek, megkerülhetetlen közhelyek | ritaritmia

Összeérő ünnepek, megkerülhetetlen közhelyek

Tavasz a mi szezonunk. Főleg akkor születünk, és páran találunk magunknak kedvünkre való névnapot. Van, hogy a végére annyira összesűrűsödünk, csak győzzük kitalálni, most épp kit ünneplünk.

Aki például télen, Mikulás táján stabilan Miklós, hogy legalább évente egyszer második neve is használatban legyen, ilyenkorra kiderül, hogy mégiscsak Nimród.
Horizonttámaszték egyterűvel.

Miután végigszimatoljuk Óvár környékén az összes esélyes susnyást, de konokul semmit, egyetlen szálat se találunk, a szombati piacon kiderül, hova is tűntek.
Tömegével gyöngyvirág- és törpefejek.

Carnuntumi túra immár másodszorra, ezúttal a kellevél tálat lopom, Marcus Aurelius-módra megcsinálom itthon, római főhadiszállássá változik tőle az otthonom.
Sziesztaképpen az Elmélkedéseken gondolkodom.

Bánatos-bús sztori, Károly és Zita Eckartsauban. “Engedhet az erőszaknak, attól függően, milyen időben és milyen körülmények közé kerül, de lemondani soha …”
A folyosón végig szarvasok és szentek.

Ahol anyu, a másik, vagyis ki tudja, hányadik ünnepelt esténként megpihen utcánk végitől egy sóhajtásnyira – vendéglátójának hála, elbűvöli a hely varázsa.
Kevés is belőle, egyszer eljön újra, mikor kihasználja, és csak olvasni fog a tornácon.

Sok év után visszakaptunk két csodálatos lelket, az egyiket meg is köszöntjük menten, medvehagymás friss, meleg pogácsával várnak, malomkeréknyi csokitorta mellé ének az ajándék.
Miközben fölmerül bennünk, az élet szép.

Másnap a váratlan nyárban valóra válik egy álom, a pogácsasárga Lednice.
Valtice jön hozzá ráadásnak.

Unikornistrófea, miért is ne.

Valaha volt öreg tölgy a lépcső.

Végig a Borostyánúton Mikulovba jutunk.
Kastély, Svatý kopeček, zsinagóga, ha valami nem evilágiba egyszer úgy belecsöppennél.

Levelek és kövek, a kicsi is menten naggyá lesz, ne legyen még.
Maradjon minden pont ugyanígy.

Egy másik ajándék, afféle flott kis buszos egynapos, Selmec, Körmöc, ilyen-olyan bányák …

… csak az a Bajmóc, csak annak volt híja, aprócska átverés, hogy pont akkor voltunk onnan kizárva.
Lefogadom, meglesz még a nyáron.

Átsétáltunk mindenféle koron.


Itt szólhat hozzá

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*