ritaritmia | vécsei rita andrea | Page 2

Szűk, sötét hely a normalitás

Beszélnünk kéne egy helyről. Könnyebb így, hogy négykor már sötét van. Ma valakiben itthon fölmerült, mondjuk meg sorban, ki, hova menne, ha most elmehetne. Volt, aki Afrikát tűzte ki célul, a Karl May-függő Amerikát. Én azt, hogy hagyjuk az egészet, minek játszani ilyesmit. A másfelé vágyás veszélyes üzem.

Szép, sima renden fordíthat egyet. Elmesélem, hogy jártam. Volt tehát szép, sima rendem. A régihez képest egy új világ, ami apránként épült körülöttem, bennem. Nem állt még az egész, de voltak csúcsai, kedves kis ablaka, ahol kinézhettem. Képzeld, még vitamint is szedtem, D-t magnéziummal és K-val, szabályszerűen.

A csukamájolajról se feledkeztem meg. Kaptak a gyerekek is reggelente csillogó, vajsárga kapszulát, pedig előtte soha, semmit nem pumpáltam nekik. És ha már reggel, olyan szép volt mindig a munkába séta, hogy majd megszakadt a szívem a mézszínű, ferde napsütésben. Éltem-haltam péntekenként suli előtt a kis piacért.

Ott vettem diót az öcsémnek. Megkóstoltam próbaképp egy szemet. Friss volt, és ízletes. Egyszerű metéltre szórva, porcukorral képzeltem leginkább, de hozta a rafinált zserbók ígéretét is. Külön kis zacskókban utazott velem kabinbőröndben a fedélzeten. Ott még nem tartok, egyelőre a kis piacon diót vásárolok.

Miközben ábrándozom. Az a messzi, szép sziget nekem örök álom. Hogy nemsoká landolok, megborzongat a tudat. Végigélek előre babaházas kerteket, répatortát vastag, fehér mázzal, tengerparti hűvös szelet, anglikán templomot, mohás mészkövet. Végigélem előre és vissza. Lassan, mint egy gourmet, érzem az összes ízt, levendulát, téglavöröset.

Most itt vagyok megint, túl bűbájon, varázslaton. Olyasmi volt, mint egy Gin Tonic. Az a kis kinines buké, az csapta szét. Az a sokféle nem túl jó dolog. Hogy buták az angolok meg hogy őrület, mennyi a szepszis meg hogy tényleg szar lesz a Brexit meg hogy olyan nehéz. Megmaradni, tudod, nem egyszerű.

És eljött velem, elkísért, kísért az ízetlen, színtelen világ. Ahol feladás van és ragacsos magány. Ahol az étrendben nincs se túró, se tejföl, se tojás. Ahol sötét, szűk hely a normalitás. Nem volt más, ami igazi lett volna, mint kicsi boltjában az öregúr millió kacatja között. Az ötfontos nőt tőle vettem. A nőt, aki mellettem az éjjeliszekrényen én vagyok. Aki miatt egyszer – ha az öcsémmel együtt döntjük el, lesz rajtunk jel – a derekamra egy ötfontost varratok.


Itt szólhat hozzá

Fehér madarak

Csomagtartó lefejezte rózsák között egy büdös kis krizantém.

Meghasadva, feje tetején.

Üres székek politikája.

Házam, hortenziám ilyennek szeretném.

“You talkin’ to me?”

Elfeledett holmik boltjai.

Arsenal Till I Die – egy álom válik valóra a bal felső sarokban.

Kicsit amerikás, mégis nagyon angol, már-már új-zélandi.

Békd bínz forevör.

“Volnánk fehér sirályok, édes, a gyors habokon!”
W.B.Yeats

Az egyik tető alatt egyszer majd megtalálsz.

Kutyám lesz és kávém és semmi más.

A legvégére kellett, hogy beboruljon.

Gurulós bőrönddel megállni egy percre, egyedül, egy visszanézésre.


Itt szólhat hozzá

A teknős héja

Ma láttam egy embert, aki dúsgazdag volt szerintem. Volt rajta egy aranygyűrű, és három fagyit tartott a kezében.

Olyan vagyok, mint Az utas és holdvilágban a Mihály.

Már egy évvel diktátorabb lett.

Az lenne a kívánságom, hogy én legyek a halál.

Benne korog a vér a térdemben.

Egyébként minden emberi élet egy film.

Itt mérgezték kutyával a kolbászt.

Heroinnal vagy mivel megy a repülő.

Kultúrember könyvvel a kezében bicajozik, nem telefonnal.

Az ősi sejt miért olyan nagy ügy?

Egy anyaféle ember. Lehet, hogy szőke nő.

Bakancs formájú természeti dolog.

Órabérnél az a fontos, hogy minél tovább menjél vécére.

Hatvan évesen ki hal meg? Senki.

Legrövidebb út van, de leghosszabb nincsen.

Középsúlyú értelmi fogyatékos.

Nem kell majd abbahagynod, mert nincs mit.

Amikor hallom magam alatt koppanni a lakkcipőmet, megváltozom.

A fürdőkádban transzba estem, annyira várom már.

Mókusruhás ugrást kérek karácsonyra.

Neked nincs gyerekfelfogásod.


Itt szólhat hozzá

Lassie visszatér

Kinyílik-bezáródik előttem rendre egy ország. Csiki-csuki, így játszik velem. Beleszerettem huszonegy évesen. Mikor először a földjére léptem, bűbájos öreg föld, tudtam, innentől közöm lesz hozzá időtlen. Pedig akkor még hátravolt az igazi szerelem. Pár nap, és előkerült az is.

Hogy az előző életek verzióhoz köthető-e, talán igen. Különben nem lenne az a meghatározhatatlan, konstans remegés belül. Nagy-Britannia, mikor fölmerül. Mindegy, mely vidéke, mindegy, nő vagy férfi, mindegy, hogy vesepuding vagy Brexit, nekem bármiként jöhet. Sőt, megyek én, ha egyet is füttyent.

Játszik velem, de nem, vannak játékhoz hasonló végzetes dolgok. Hív magához, aztán elenged, hagy a fenébe. Lassan harminc éve, hogy ezt csináljuk. És marad ott mindig egy rész belőlem. Valami, amiért vissza kell menni. Szerelmem, öcsém, mikor épp ki. Hogy később újra itthon szorítson megint, csak hívjon, fájjon rendületlen.

Lassie Lie Near Me
By Robert Burns (1759-1796)

Lang hae we parted been,
Lassie, my dearie;
Now we are met again -
Lassie, lie near me!

Near me, near me,
Lassie, lie near me!
Lang hast thou lien thy lane,
Lassie, lie near me!

A’ that I hae endur’d,
Lassie, my dearie;
Here in thy arms is cur’d -
Lassie, lie near me!

Near me, near me,
Lassie, lie near me!
Lang hast thou lien thy lane,
Lassie, lie near me!


Itt szólhat hozzá

http://ritaritmia.net

3

94.199.178.60