ritaritmia

Frida Kahlo to Marty McConnell by Marty McConnell leaving is not enough; you must stay gone. train your heart like a dog. change the locks even on the house he’s never visited. you lucky, lucky girl. you have an apartment just your size. a bathtub full of tea. a heart the size of Arizona, but not nearly so arid. don’t wish away your cracked past, your crooked toes, your problems are papier mache puppets you made or bought because the vendor at the market was so compelling you just had to have them. you had to have him. and you did. and now you pull down the bridge between your…

Tudok egy helyet, ahol mindeggyé válnak a dolgok. Ami a körön kívül van, minden puha, homályos kontúrt kap. Ahol előveszel végre átfutni valamit, amitől féltél, tarkón fog-e csapni, és ahol elszáll a dombok felett saját nevetésed, átverve vajon hányszor lehet lenni. Valahányszor. Ahol mások meg úgy figyelnek rád, el se tudtál eddig képzelni ilyesmit. Műanyag asztalra kipakolt lelkedet diólikőr mellől a sötétben idegen nők és férfiak veszik fel dajkálni. Duruzsolnak hozzá valami szépet. Ahol az erdőben bármikor feltűnhet egy babyreindeer. Aki azt mondja, csak mondja az a kedves, vékonyarcú srác őzike szemekkel, nincs jobb, mint a teljesült álom, amiről kiderül, nem neked való. Megtalálod, ha rákeresel.   Ahol apádnak is,…

Valamikor olvastam egy könyvet. Kiábrándított, ezt itt még aznap megírtam, közzétenni gyáva voltam. Most előveszem, hol van már a tavalyi hó, mégis passzol ebbe a tavaszba. Plusz meg is tanultam, hogy a világvége nem itt kezdődik. Vagy pont, hogy itt kezdődik, ki dönti el. Téli dinnye lát / téli dinnyét, változunk. / Tréfál-e az arc?  ∞ Kicsit bosszant, de sőt inkább dühít. Mert várod az új, vadiúj találkozást, nem is akárki, Doppler, etalon főhősöd tér vissza hozzád. A végére ha pofára esel, az azért megvisel. Ráadásul permanensen el vagy tőle eleve alélva, elvonulás, fanyar irónia. Drága Loe, szívem legkedvesebbje, ezt most miért kellett. Túl messzire hajintani azt a bunkós végű…

Valaki halálával lehet elnémulni, másféle halállal új hangra találni. Ott, ahol nincsenek szabályok, és nincs zászlóra hímzett rongyos hűség, mert már zászló sincsen. Állok szépen a tavaszi szélben. Körbe tud fújni, nem akad el mellettem senkiben, nincs, aki feltartsa ezt az áradást, aki megfordítsa a szélirányt. Csukott ajtóim csendben talán majd kinyílnak, ahová más arcokról verődik vissza a nap. Most szavak ölelnek egy jósda bejárata előtt, megtartanak, ha billegek. Vágyni pedig most pont elég annyira, hogy kezes, szelíd kis jószággá váljon bennem a sebzett bestia.   Babiczky Tibor: A jósda bejárata előtt Egybevegyült bennem álom és külvilág, és próbálom széthasogatni, maradjon még pár egyértelmű, szép pillanat a retteneten túl, s…