Páran összejöttünk

Halászlét csakis a Kiskőrössyben! Volt ugyan vita ekörül mindig, hogy melyik legyen, a Szegedi játszott még vele szemben, valaki állítja, hogy az Algyői, errefelé vérre megy a halászléügy. Meg a hamburger is, egyik szerint rettenet volt, másik szerint pedig a sarki óriáshamburger volt az igazi, kölökfejnyi buci, folyik ki belőle a cucc, cipők orrán köményes körözött-pompon.
Kötelező fagyi, mindegy, hogy széjjelfagyunk, de fagyi, az kell. Virág zárva, kis Virág, nagy Virág, mind, van viszont helyette másik, másikban százféle íz. Kiülünk a térre, három asztalnál jó nagy, jó hangos kupacként, főleg, amikor az jön, hogy álltak ott egy csomóan, színes kavalkád hangzavarral, odamegy a Csera megkérdezni, mi ez a rendezvény, hát a magyar-román határ.
Nem kell túl nagy kört sétálni, elég a Lófara, Dugonicson a szökőkút, Fesztivál menza a Dóm téren, ott táncoltunk a Tomcsik meg én ebéd közben, hiszen nélkülem üres a Place Pigalle. Volt neki egy elhíresült füzete, valamikor negyedév vége felé annak, aki kiérdemelte, pár napra kölcsönadta, a vinyettára az volt írva, hogy Tomcsik Tamás 1-4 jogi füzet.
Kocsmára fut ki az este, először szolidan a kivel mi van, aztán a pálinka meg a körmondatok, hogy velünk mi volt. Visszük ki a Trappistát Szabadkára, hozzuk be a tisztaszeszt, vesszük rajta itthon a sapkát, visszük ki Lengyelbe, ott meg nekünk állnak, hogy sapki bez sali nyema, tilko kompletki, hát veszünk mellé sálat inkább, mert a bukósisakkal sem egyszerűbb az üzlet.
Mondják, hogy maradjak éjszakára, majd kelek fél hatkor, nyolcra pont otthon vagyok. Inkább nekivágok Pestnek, kettőre ágyban leszek, ágyban is voltam, de bevártam a reggelt, valami furcsa zúgás volt a szívemben. Ezt a bukolikus idillt a kolibrikolbásszal törném meg, ahogy odavágják az öregnek, fele-fele arányban van benne ló meg kolibri: egy ló és egy kolibri.