Pokrócpalota | ritaritmia

Pokrócpalota

Idegen nappaliban állok fiaimmal és anyámmal szombat reggel tízkor. Páran már gyűjtik az elhunyt könyveit. Van, aki az ölében tornyozta föl, gubbaszt egy fotelban, és csak olvas. Hogy lehet ehhez az egészhez hozzákezdeni. A c-betűs sorhoz láthatóan még nem nyúlt senki. Félelem, szorongás, nem tudom, jót teszek-e, hogy megbontom. Azt mondják, könyvvásár, hát legyen, Capotét húzom ki elsőnek, kupacom fundamentumát képezi. Mellettem valaki, nem figyelek rá, érzem az izgalmát, elragad a vágy, megszerezni, vadság van bennünk, és tapintat. Egymás iránt, Magda iránt, akit sokan nem ismertünk, innentől viszont beköltözik hozzánk, mint Bulgakov, Bernhard, Marguerite Duras. Nem tudom sorban, módszeresen és precízen, mert a fiúk előállnak ezzel-azzal, egy fém szelencével, hogy azt lehet-e. Egy papír kétszázassal. Lehet, a könyvek százért, minden százért, nekik a kincsek ingyen van. Gyűlnek a tollak, tükrös kőelefántok és egy fura kereszt. Kérek egy széket, megnyílnak előttem a felső szintek. Roth, csütörtökön akartam megvenni, és a Woolfok, régen a könyvtárba jártam utánuk. Az ablak mellett, a fényben Mandelstam, el sem hiszem. Ráadásul teli van cetlivel, lerí róla, hogy fontos volt. A József Attila összesben a verseket gyufafejek jelzik, ezt így kell meghagyni, hozom magammal persze. Ötven könyv, stószomat macival jelzem, koszos, kopott szőrű maci, nyaka megnyúlt cérnán billeg. A komódon bakelitlemezek, legnagyobb fiam egy Omegát választ, és egy szalagos Beatles magnókazettát. A kicsik a bélyeg miatt néhány levelet. Ha pedig a konyhából akarsz, onnan is vihetsz. Szenvedélyem a régi csetreszek, így lesz fehér, füles süteményes, egy csíkos porcelán, fedővel, például köretnek, de lehet, hogy inkább mártást fogok belőle kínálni, és egy kék mintás tányér, szépen illik az estémhez, gyümölcskenyér, azzal avatom fel. Közben nézem az egyik levelet, feladó: Élet és Irodalom. Nagyon szeretnénk, ha a karácsonyi számba küldenél verset, mert nagy szükség van az olyan szép versekre, amilyeneket Te tudsz írni. Túl a kávén a Fiam könyvét olvasom végig, hogy megismerjem. A Pokrócpalota mellől – Kakas mereng. A csőrével veri / a nyúlketrec behorpadt oldalát – névjegykártya esik ki. Dr. Gutai Magda, író, költő, orvos.


3 hozzászólás
  1. k.p szerint:

    most porcelán vagy, tárgyak ‘lelnek körül, s ahogy mesélsz róluk, mind életre derül, sziszeg egy kígyó mi nem kissé örül..

  2. Anna GÁSPÁR GORDIUS szerint:

    De sok bánat…mindig olyan különleges a nézőpontod, ebből is kiviláglik az ember végtelen csodája. Te is az vagy…Ölellek, Anna

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*