Rituális defloráció | ritaritmia

Rituális defloráció

Húszéves, érted, és buktam az első éjszakáját. Ius primae noctis, pedig azt gondoltam, hogy engem illet, benne leszek a sűrejében. Ehhez képest más csinálta meg helyettem. Tele van bugyival a sátor, fölakasztva mindenhová bugyi, gatya, mintha trófeák lennének. Hány gatya fér el egy húszévesen? Ettől egy kicsit megkönnyebbültem, hogy mégse nekem kellett. Mert nem ott kezdődik, és nem úgy, ahogy a magadfajta elit-fiúk és -lányok, tizenvalahány éves kortól a testi-szellemi kecskebak- és tehénkor végső határig, mindennel és mindenkivel megoszthatni vélik magukat; hanem talán ott, hogy kitalálunk valamit, kihalljuk az aktuális dallamot, s ha ez nem megy, elvállaljuk a ránk osztott részt, és minél rendesebben csinálunk valamit. Ne vitatkozzunk azon, amit máris látok: hogy a dallamra hivatkozva bárki fölmentést adhat magának. /T.D. Miért élnél örökké?/


Itt szólhat hozzá

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*