Szívemre nem veszem | ritaritmia

Szívemre nem veszem

Néha egyszerűen muszáj mobilfotókhoz nyúlni. Minek nyári mappák közt molyolni. A Gü mondjuk még egész ártalmatlan, és volt, mikor gyűjtöttem majmok képeit. Legmesésebb estém egy séta a hegyen, Arkára fel és vissza elemlámpafényben. Csak szedem a mappát széjjel, pakolom halomra a nyarat, messze sehol se járok a tegnapi marmeládos dióval töltött sültalmákhoz képest. Lazításképpen szörfölgetek.

Egy kérdés vág mellbe. Írtam-e már melltartóról. Valaha, nyilván úgy értették. Gőzöm sincs, hogy jön ez ide, nem is forszírozom. Nem. Erről elég ennyi. Tényleg nincs más kérdés, vagy csak kedvét szegtem a szűkszavú nemmel, tán elbátortalanodott.

Melltartó. Lehetne kezdeni vele valamit. Nem egy rokonszenves szó. Némileg otromba.

A sajátomba belemenni fura, máséba még sokkal furább. Marad egy-egy fiktív mellfix. Óriásinak képzelem mind. Túlméretesnek, akár egy bölcső. Ring, ringat, komplett öböl. Több darabból van összevarrva, valóságban nem létezik akkora kosár. Rohamsisakkal vetekszik. Paul Baumer sisakja kismiska, de Karen Blixen-Finecke fejfedői se rúghatnak labdába mellette.

Egy fajta van, a lecsatolható, egyedül az méretfüggetlen. Abban nem ott a kakaó, hogy XL, illetve 90E. Abban konkrétan tej van. Hozzá kell férni, muszáj tehát rajta egy ablakot nyitni. Nem egy vonzó darab, de hát szent ügy ez. Megszoptatni rendben a bébit, aztán rácsukni újra a tejszagú mellre a textilt.

Jobb lenne talán kicsike lányok katicás bikinifelsője? Oldalvást fodrocskás apró háromszögek? Hogy mennyi a báj bennük, mikor félrecsúsznak a lapos kis mellkason? Ötévesen sima, piros fürdőbugyiban sarazok.

Nagyapám, ha jó kedve van, ezt énekli a parton. Valahogy úgy, ahogy Durell papi papagája. Dús, iskolázott bariton hangon énekelt:
– Add ide a didit, a didit nem adom, mert a didit én is akarom. A didi hófehér, a didi kőkemény, a didi szaxofon, a didi jó, jó, jó, jó.

De hol itt a melltartó. Nyilvánvaló, hogy sehol.

A Gü leglényege, hogy ellenállhatatlan. A majmok szépek. A kutyámnak még az árnyéka is szeret. Melltartó meg nem kell, bűn, ha valaki hordani meri, mondta állítólag legkedvesebb költőm. Másik legkedvesebb költőm állította róla. A mobilfotókkal végül eddig jutok.


Itt szólhat hozzá

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*