Szörnyek és gyerekek

Pénteken eljöttek hozzánk a barátaink. Hoztak magukkal egy kislányt, nálunk is csak egy gyerek volt itthon, kiegyenlített erőviszonyok. Félrevonultak játszani, aztán a mienk megjelent egy vikingsisakban, szolidan, fakard és póló. A lány talált egy batman-álarcot, hozzá palástot húzott. A mienk a sisak alá nyakvédő páncélt vett. A lány napszemüveget az álarc alá, mienk középkori köpenyt. Lány lábvédőt, mienk lánckesztyűt. Jól elvoltak, nem veszekedtek, billegett a viadal. Hol ide, hol oda, és akkor farkasmamuszt kellett felvenni. Meg még egy lovaginget. Meg egy kvarcórát. A trollal a mienk győzött, az súgta neki, hogy kéne még a Gyurika-szemüveg. Békítésképpen kitettem eléjük egy könyvet, Szörnyetegek vára, összekötöm szalaggal, pink düsessz, hogy háromdés legyen. Bejött nekik, elhuhogtak majdnem éjfélig, mert végül itt aludt a kiscsaj. Tegnap pedig arról beszélgettünk, hogy a legnagyobb a hétvégén mit csinált az apjánál, mesélt, nem extra élvezettel, csak úgy hétköznapin. Az előbbi vad viking feszt lógatta a fejét, a sztori végén azért kibökte, hogy annyira jó lenne, ha volna még egy apja. A többi felhördült, hogy mennyire rémes, de ő juszt se hagyta abba, ez nem igazság, hogy neki csak egy apja van, nekem meg valahogy megint a Darvasi ugrott be, az ember lelkében különös, nem evilági szörnyetegek szunnyadnak.