Zebergen

Indul a következő etap. Velem a tizenkilenc és háromnegyed éves. Valamivel jobban félek, mint az előzőtől. Zebegény, hogy biztosra menjek. Kell neki a tudat, komfortzónája csak egy karnyújtásnyira van. Vác felé megyek, sima, tágas út, mikor feltűnnek a hegyek.

A város rejtett kis főtere. Nem bízhatom az estét a véletlenre. Sparban chips, sör, Mars, Balaton szelet és egy fürt banán. Nem értünk egyet, hogy melyik legyen. Sok apró helyett lesz három nagyobb. A negyedik deréktájt ütődött. Letöröm. Nem tetszik neki, hogy ezt csinálom.

Egyre csak felfelé vezetnek a táblák. Ahol már ember nem jár. A ház messziről skandináv. Közelről még inkább. Nyolc szoba, szauna, étterem, semmi más. A mentát ajánlották. Egyetlen szín a zöld, amit nem állhat, mondom, azt hiszem, ez nevetséges szempont. Nem az, ne kockáztassunk, a levendulát adják. Lila és hűvös szoba.

Egy ezres körül kapsz mozijegyet a Mamutban. Hozzá könyvet. Kedv szerint, amennyi jól esik. Csak elveszed, az előtér teli sokpolcnyi könyvvel. Szereztem már párat. Glavinic-ot bírom. Kiállta a próbát korábban többször. Most őt hozom magammal, el ide a Mamutból. Hogyan éljünk? Egy félsikertörténet.

Geotermikus közeg. Falban keringő vizek. Talajszonda száz méteren. Földmély hűvöse a mennyezetben. Hőcserélnek. Körbevesz a fenntarthatóság, előttem zsaluzia árnyékol. Le-föl, játszom egy kicsit vele. Elolvasom az összes, vendégnek szóló papírt. Szürke rongy élére hajtogatva, cipőről az út porát letörölni. Mindenre szépen kérnek. Különleges, finom, okos udvariasság.

Letisztult formák. Díszpárna, fejünk fölött a lámpa, fehér, falábú hintaszék, zsebkendő-tartó a fürdőszobában. Nincsenek felesleges színek. Revo SuperConnect rádió. El van bűvölve a fiatalember-gyerek. London fruit & herb teát csinálok, a csipkebogyó-hibiszkuszosat választom. Kiülök vele a tökéletes csöndbe bágyadt napot nézni.

Fehér deszkából a falak. Fehér macska itt is, ugyanúgy hófehér. Jázmin a neve. Piros lábasban a vacsorám. Slow food, azt mondják. Este a teraszon Arsenal. Négy-háromra nyer a Leicester ellen. Nem ment gallyra a hétvégénk. Elsétál előttünk Árnyék. A másik, a fekete macska. A hegyek mögött villám. Esővel jön a front.

Norvégiára ébredünk, afféle norvég nyárra. Nap süt, és fúj a szél. Nem udvar, nem kert, birtok. Zöld, sárga mező a hintaágy körül, ahol olvasunk. Ő a Nórát. Rajtunk kívül nincs más. Sötét türkiz hegyek, acélszínű víz, kék-fehér az ég. Szél. Bergen-érzés.

Nem sétálunk, nem kirándulunk. Nem megyünk el innen. Szobából nézem a vizet, szemben a hegyet, aztán a teraszról. Én nézek, ő tanul. Csinálok egy teát, Althaus, Grün Matinee. Megvetettem a zöld teát eddig, ezután nem fogom.

Felmerül a finn szauna este. Bagolyházban, fatüzeléses. Hideg van. Filmet nézünk, Egy egyedülálló férfi. Ajtót nyitunk a sötétre. A sört hiába tukmálom. Elég volt a rozé sportfröccs neki. Én még szeretnék valamit. Megeszem a Balatont. Fütyül a szél.

A reggeli kellőképpen slow. Tényleg háziszörp, lekvár, sajt, abáltszalonna. Elegáns a hagymás rántotta sajttal. Elüldögélünk, bámulunk a folyó felé. Egy kávé, hogy még ne kelljen indulni. De kell. Az izlandi zuzmót a falon megsimogatom. Azt mondják, él valóban. Körülnézek végül a hegyről. Ahol minden egyben van, Natura, Hill és Bergen Zebegényben.