Vízkék spaletták mögött | ritaritmia

Vízkék spaletták mögött

Csodálatosan szép hely ez. Bárcsak láthatnád.
Ha eljönnél, remekül el tudnálak szállásolni,
és jól tartanálak gyömbérsörrel és vörös borral,
garnélával és fügével.

Edward Lear

A Durrell tehet róla. Meg a síszünet. Alkalmatlan térdekkel mit csinál az ember, ha nem síel. Hát elrepül délnek.

Athénnál álltunk meg. Mentünk volna tovább, egészen Korfuig, hogy hűek legyünk, de megakasztott a történelem. Mert tudtuk, egyszer muszáj lesz, viszont nyáron mi ide, biztosan kizárt. Mikor forróság van, tömeg. Egyébként is a téli tenger bennünk legyőz mindenféle tikkasztó partokat.

Lett egy lakásunk. Kiadja az, akinek épp nincs rá szüksége, a legjobb konstrukció. Beleválasztottunk. Pont, ahogy kell, vízkék zsalugáter, mennyezeten stukkó, a konyhában színes metlachi. Hátul rozsdás csigalépcső, asztalkának Singer. Szemközt csodás omladékra kelünk.

Egyetlen napról beszélek. Mikor a lelkesedés kitölt, átitatja minden ízedet. Mikor azt érzed, oly sok idő után azt mondod, egyszerűen ez a boldogság. Hegybe vájt, fehérre festett házak, pattogó, sárga vakolat alatt a kék, cseréptetők és ortodox keresztek. A fákon narancs, citrom, tavaszvirág a másikon. Szuvlaki, vörösbor, friss, illatos feta. És nevetés a hűvös teraszon, miközben alattunk kigyúlnak a fények, messziről harmonika.

Olyan simán élünk itt, legömbölyödnek az éleink. Macskák szanaszéjjel. A Lükabéttoszra fölfelé rám köszön egy férfi, Jászasz!, kellett vele pár szót váltani. És láttunk rózsabogaras embert, bogara nem volt, csak annyi, hogy görög zászlóba csavarva énekelt.

Aztán van még mi minden, ami ilyenkor szokás. Az őrségváltás olyan vidám. Finomak a kócos olajfaösvények. És vannak hozzá apró szigetek. Hydra, ahol a szamár nem tréfa. Az esőtől félünk végig, de elkerül. Este úgy fekszünk le, kaktuszszösszel teli az ujjaink. Narancsvirág síbakancs helyett, ez a mi paradicsomi telünk.

Szeretnek minket a görög istenek. Mi pedig odáig vagyunk cserébe értük. Dimitris, Stelina, ti várjatok vissza. Addig meg újrakezdjük könyveinket, és azt a remekbe szabott Durrellék hatrészest, ami elvezetett ide. Benne együtt vagyunk mind, a bűbájos Spiro, Margo, mama, és az a sok bitang fiú.


1 hozzászólás
  1. Gáspár Anna szerint:

    Hű, de jó rendhagyó időben délre menni. Gyönyörű, kedvcsináló, csupa harmonia.

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*