Elgörbült csókok

Nem tudok franciául. Ezért csak tippelek, mit jelent, Bisous Tordus. Kicsavart, megszakadt, tiltott, kiválasztom, ami legjobban tetszik, legyen az elgörbült.
De nem itt kezdődik, a francia sem, az ott, hogy valamikor tudtam. Egy darabig jártam Micu bácsi feleségéhez. Micu bácsi jól bridzselt, jobban, mint Papika, kárpótlásképp hozott neki egyszer három bébifenyőt. Kettő megfogta, a középső csenevész lett.
Úgy kezdődik, hogy síszünetre hazamegyünk, és fekszik már mindenki. Rendellenes pozíciók, fönt hideg van, ezért lent alszunk halomban. Este sokat ettem, lebbencslevest és darált reszteltmájat, egyik a gyerek kedvére főtt, másik az enyémre, közöttük egy pirításnyit pihentem, a fagyos májnak jót tesz a meleg kenyér. A máktortát késpengével faragtam, sose sikerül egyenletesre, hol a tészta ferdül el, hol a cirtomglazúr.

Lovagvárakkal árnyékolom le a kislámpafényt, beszélgetünk cseten, rokon, nem vér szerinti. Története abszurd és szomorú, mint Julien Pacaud monokrómjai, megnyitom. Egy kisfiú hátán őrületes kocka, egyensúlyoz és előrehajol a lába körül mászkáló apró szarvashoz. A Half Past Midnight illik az éjszakához, a férfihoz a Guilty illene, én mégis a Bisous Tordus nőit posztolom neki. Szájuk összeér, a nő és a tükörképe.
Másnap valaki kommenteli, hogy ebből blog lesz, „fogadni mernék.” „Elbukod, mi van?” „Szóval nem mered tartani.” Mert nem tudja, ha magamnak választok, a 66 Polaroïds that never existed albumból húzom az egyiket. Lehetetlen dönteni, a szem mintha Bartis Nyugalom-jának volna a párja, a kanapé füstöl, századfordulós pofák bicikliznek, a skót furulyást meg fejbe lövik. A lányok lábán vér vagy jód folyik le, ez nyert. Szerintem jobb, hogy az Elgörbült csókokra végül nem tettünk téteket.