Meleg helyzet | ritaritmia

Meleg helyzet

A kedvenc edzőm meleg. Leginkább őt szeretem. Észreveszi, ha egy picit is mordabb a reggel. Ha valami fáj, ha a nyugalmam billeg. Mond rá valamit, vagy csak kérdez. Elsimulnak bennem az élek. Napokon át nincs min nevetni, elkelne pedig afféle könnyű jókedv. Szerda nyolc, garantált a mosoly, mint egy Latabár filmben.

A társa bageleket csinál. Egy időben otthon sütötte, ötkor kelt, valahogy így, aztán délig gyúrta, formázta, főzte a sok karikát. Pompás lehet erre ébredni, ábrándozom neki, pékillatba szédülni rögtön az elején. A következő szerdán zörgős papírzacskót nyom a kezembe. Öt langyos, gyönyörű bagel van benne.

Sose jut eszembe, hogy meleg, a pasijával nem smárol előttem, nem csap férfiak seggére, nem nyafog, hogy nekik mennyire szar, és milyen klassz, ahol emiatt nem bántanak. Illetve eszembe jut, mikor ő az egyetlen, aki figyel rám aznap.

Még az egyetemről datálódik, nem csinálok belőle ügyet, ki kit szeret. Barátnőm régi barátnője egy meleg srác volt. Párszor lógtunk együtt hárman, császkáltunk, ültünk a Z. Nagy teraszán, mielőtt likvidálták az egész családot. Zsoltit elirigyeltem, szerettem volna, ha az enyém. Annyira természetesen gördült a vele-lét, odaadtam volna érte a barátnőmet, ha egyszeriben az én régi barátnőmmé válik.

Így vagyok én ezzel, más meg persze másként. Egy keresztény iskola volt növendéke például. Kizárja osztálytársát a gimis csoportból, mert az szóba áll egy meleggel. A szeretet lobogó zászlaja alatt úgy dönt, nem kell többet itt ez az ember, ha elfogad ilyesféléket, mit hogy elfogad, még együtt is buliznak. Négy évnyi élmény és emlék megy a lecsóba.

Egy srác miatt, akiről semmit se tud. Például hogy a vasárnapjaiból áldoz, hogy ingyen tanítson gólyákat, nyugi, pár év, és te is ugyanígy segítesz majd. Nem tudja, vajon szelíd vagy jópofa, nem tudja, mit hallgat, mit olvas, mitől van igazán elkeseredve. Hogy szokott-e egész nap csuklani. Nem tudja, mi mindent tesz, szervez, ügyködik a kis zöldfülűeket összerázni, hogy biztonságban érezzék magukat. Hogy megosztaná-e veled a menzajegyét. Nem tud róla mást, mint hogy meleg.

Elképeszt, hogy ilyenek lehetnek tizennyolc évesek. Eddig azt hittem, ez csupán a csökfej felnőttek sajátja. Vagy akik az utolsó morzsáig hitük szerint élnek. Akiket bosszant a másság, másság körül a csinnadratta. Négy fiút nevelek. Ne hirdessenek elveket, ne győzködjenek másokat, ne fröcsögjenek két pofára. Kiállni lehet valaki mellett, bárkivel ehetnek együtt zsíroskenyeret, sőt lehetnek ők is felőlem simán akármilyenek. De nem ítélhetnek el senkit azért, ha balkezes.

Federico García Lorca: Kaszida a rózsáról

A rózsa
sose vágyik a pirkadásra:
szinte örökké válva ágán,
vágyik valami másra.

A rózsa
sose vágyik az árnyra, tudásra:
test és álom határán
vágyik valami másra.

A rózsa
sose vágyik a rózsára:
lebegve az ég símaságán,
vágyik valami másra.

Fordította:Weöres Sándor


Itt szólhat hozzá

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

*