Miniinterjúk: szeptember 1. | ritaritmia

Miniinterjúk: szeptember 1.

Hogy is van ez az iskola?

N. (elsős): Ez az iskolatéma úgy van, hogy az ember egy nap fölkel, nem veszekszik az anyjával meg az apjával, hanem fölveszi az iskolatáskáját, és elindul. Arra való, hogy fejlődjön az ember, és tudjon találni munkát, és ne az utca szélén kolduljon.

L. (negyedikes): A tudásunk és képességeink fejlesztésére jó, és arra, hogy a barátainkkal legyünk. De arra is, hogy a gyerekeket lekösse, hogy a szüleik egy időre megszabaduljanak tőlük.

B. (tizenegyedikes): Megmutassa, hogy mit kéne csinálni, alapot ad, hogy mit gondoljál.

Egy kép a nyárból, amire jó emlékezni?

N.: Elmentem az okmányirodába, és átvettem az ötös kasszában az ideiglenes személyi igazolványomat, az volt a legnagyobb örömöm.

L.: Ferivel elmentünk vadászni, hallgattuk a csendet és a gallyropogást. Sötétedés után rálőttünk egy disznóra, de nem találtuk el. Izgalmas volt, de szomorú is, mert így nem ettünk pörköltet.

B.: Amikor a műtét után először sarkalltam magam gyorsabb mozgásra.

Legjobb dolog az iskolaszezonban?

N.: Igaz, én még ezt nem tudom, de gondolom, hogy amikor fölteszik a kérdést, és tudsz jelentkezni, és sikerül a válasz.

L.: Hogy lehet matematikázni.

B.: Suli után a haverokkal elmegyünk ide-oda. 😉

Furcsa, rossz, félnivaló?

N.: Ha valamit elrontasz, például valami kézműves dolgot, na ez nem nagyon szimpatikus. Félsz, hogy a szüleid leszidnak, hogy elcseszted.

L.: Például a bukfencezés és az év végi dolgozatok.

B.: Várom a matekfaktot, inkább izgalommal, mint félelemmel. Semmitől sem tartok.

Egy kedves darab?

Amire büszke leszel, ha megcsináltad?

N.: Okosabb akarok lenni, hogy a testvéreim ne piszkáljanak, hogy valamit nem tudok, amit ők igen.

L.: Ha sikerül javítani a környezetállásomon, és lila övet szerezni karatéból.

B.: Prioritás a matek, és spanyolból akarok annyira jutni, hogy rendesen tudjak kommunikálni.

Mitől volna kényelmesebb hely az iskola?

N.: Egy szép kályhát télre, na, azt el tudnék képzelni.

L.: Hosszabb szünetek kellenének, ne legyenek hideg és nyers ételek, és lehessen aludni néha, tanulás helyett például.

B.: Egy foteltől és egy büfétől.

Játszd el, hány éves vagy, mit csinálsz holnaptól?

N.: Olyan harminckilenc éves lennék, összeszedném az irataimat, felöltöznék szép szmokingba, és elmennék az I. kerületi Okmányirodába, ott többféle szervezést csinálnék, például ha valami elromlik az ügyintézők munkájában.

L.: Huszonnégy évesen összepakolnék, elmennék az építészirodába, leülnék a megkezdett rajzomhoz, és tovább részletezném, közben egy csésze kávét iszogatnék.

B.: Harminckét évesen egy vezető pénzügyi cégnél lennék szakértő.

Milyen szendvics legyen reggel a táskádban?

N.: Nem nagy duci, mert azt nem tudom a fogam miatt elharapni, hanem lapos, párizsival meg jó sok uborkával.

L.: Indiai fűszeres csirke salátával egy bagettben.

B.: Kettő Ovomaltine-os és egy sonkás-fetás salátával plusz banánturmix.

Be the first to like.


Itt szólhat hozzá

VÁROM A HOZZÁSZÓLÁST

(Az email-címet nem teszem közzé.) A kötelezően kitöltendő mezőket a * karakter jelöli.

  • Oldalak

  • Fotóalbum

  • Levél

  • Keresés